Itt állok a rónaközépen… Itt állok a rónaközépen, Mint a szobor, merően. A pusztát síri csend födé el, Mint elfödik a halottat szemfödéllel. Nagymessze tőlem egy ember kaszál; Mostan megáll, S köszörűli a kaszát… Pengése hozzám nem hallatszik át, Csak azt látom: mint mozog a kéz. És most idenéz, Engem bámul, de én szemem sem mozdítom… Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom? A vers címe életképszerű helyzetre is utalhat és allegorikusnak is felfogható. A róna, az alföld, a síkság mint romantikus metafora kitüntetett szerepet kapott Petőfi költészetében, amelyben a végtelenséget és a szabadságot szimbolizálja. Az Itt állok a rónaközépen azonban nem tájvers, amely leírja a síkságot, itt a róna a vers szimbolikus tere. A vers tehát nem leíró jellegű, hanem inkább a gondolatiság felé mozdul el. A lírai én E/1. személyben szólal meg és belehelyezi magát ebbe a térbe, a róna közepére. A jelenet tehát nem egyszerűen a rónán történik, hanem a közepén, ami egy kis romantikus túlzással a világ közepe.
A képek tömörsége, kifejtetlensége, a magyarázatok hiánya szinte kikényszeríti a befogadó aktivitását, együttműködését, a továbbgondolást. A versek rezignált, szomorú hangulata nem póz, nem romantikus szerep, hanem valódi fájdalom, félelem, kétség, bizonytalanság. Az értékválság legszembetűnőbb vonásai a határozott célok, vágyak hiánya, az élet elértéktelenedése, az emberi lét kiszolgáltatottságának állandó jelenléte, a létértelmezés bizonytalansága. A versek személyessége, énközpontúsága, intimitása az alkotó és a beszélő személy azonosságát, azonosíthatóságát is eredményezi, az őszinteség, a hiteles érzések, hangulatok a fiatal költő (ember) saját hangulatainak, kétségeinek tűnnek. Kétségtelen tény, hogy bizonyos értelemben e versek Petőfi életművének legmodernebb darabjai, de későbbi költészetében nincs folytatásuk.
Az Egy gondolat bánt engemet szerkezete Az Egy gondolat bánt engemet nem oszlik versszakokra (ezt úgy is mondjuk, hogy astrofikus, azaz nincsenek strófák). Valószínűleg azért alkot egy tömböt az egész, hogy töretlen lendülettel, szinte egyetlen lélegzettel lehessen végigszaladni rajta. Ez is jelzi, hogy valóban egyetlen gondolat kifejezése a vers, ráadásul a mondatok közt akkora a kohéziós erő, hogy még ott is összetartozónak érezzük őket, ahol pedig egy-egy újabb egységbe lépünk át. A versnek kétféle szerkezeti felosztása is lehetséges. Bonthatjuk három egység re, ahogy pl. Szappanos Balázs elemzésében szerepel. Ez esetben a gondolatjelek jelentik a cezúrákat. Az első egység az első gondolatjelig tart (itt a beszélő a kétféle halálnemet veti össze), a második egység a két gondolatjel közötti rész (a forradalmi vízió), a harmadik egység pedig a második gondolatjel utáni rész (a temetési vízió). A másik felfogás szerint, pl. Fenyves Marcell elemzésében, négy egység re bontható a költemény: Az első egység az 1-8. sorig tart, ahol Petőfi a dicstelen, lassú, észrevétlen, hétköznapi halál jelentéktelenségét ecseteli, amely nagyon taszító a számára.
A legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy július 31-én életét áldozza a Segesvár melletti fehéregyházi csatában. Forrás
Ezek a versek leíró-epikus általánosítással vagy általános alannyal fejezik ki a világfájdalmat, és nagyjából egyenletesen helyezkednek el a ciklus elejétől a végéig (IV., IX., XVIII., XIX., XXII., XXV., XXVI., XXVII., XXVIII., XXX., XXXI., XXXVI., XXXVII., XXXVIII., XLL., XLIIL., XLIV., XLV., XLIX., LUI., LVIL., LXII., LXIV. ) ● szélsőségesen komor tónusú költői aktivitás Az a verstípus, amely a világfájdalmat a személyes vallomás hangján fejezi ki E/1. személyben, szintén végighúzódik a cikluson (II., III., XVI., XL., XLIL, LV, LXV, LXVL). Tehát nem egy tömbben helyezkednek el a versek, hanem szétszórtan. Téma szempontjából a versek egyik típusa a barátok álnokságát (VI., XXIV., XXXIII., XLVIL, LII. ) vagy az asszonyi hűtlenséget, a viszonzatlan szerelmet (XVII., XXIII., XXIX., XLVIIL, LI., LVL) panaszolja fel. Ezekben a versekben vannak célzások, amelyek azt jelzik, hogy a költő fájdalmának, csalódásának magánéleti okai is voltak. A versek egy másik típusa (VII., XXXIX. ) a meg-nem-értettség miatti keserűséget, a remények szétfoszlását, a vágyak és a valóság rideg ellentétét fejezi ki.
Előzetes tudás Tanulási célok Narráció szövege Kapcsolódó fogalmak Petőfi Sándor életútja és pályaképe, művei (pl. A Tisza); a nagy irodalomtörténeti korszakok között való tájékozódás; a verselemzési szempontok, az irodalmi fogalmak – köztük a költői eszközök – ismerete. A tanegység feldolgozása után megismered Petőfi Sándor tájköltészetét néhány művének elemzésén keresztül, el tudod helyezni a többi magyar költő között, akik még írtak ebben a témakörben, megismered a tájábrázolás magyar irodalmi hagyományait és a Petőfit követő, tájábrázolást is alkalmazó költőtársakat, ezzel azt is gyakorlod, hogyan köss össze alkotókat és különböző irodalmi korokat, a szövegalkotási és elemzési képességeid is fejlődnek, az irodalmi tudás mellett földrajzi, néprajzi és kulturális ismereteket is szerzel. Képzelj magad elé egy tájat, ahol jól éreznéd magad! Figyelj a részletekre! Talán hegyeket látsz, felhők övezte csúcsokkal, fenyvesekkel? Vagy sík vidéket pásztáznak lelki szemeid? Lágyan ringó búzatáblákkal, vérpiros pipacsokkal?
Okostankönyv