Minden volt a kirándulással tarkított túrában: Marrakes (Jemaa el-Fnaa tér, medina, óváros), A Magas Atlasz-hegység átkelése kocsival a Tichka-szoroson keresztül (2260 méter), Ait Benhaddou, Ouarzazate, Boumalne, Dades-szoro s, Goulmina, Erfoude, Rissani, Merzouga, Erg Shabi, Szahara-sivatag, tevegélés, kint alvás a sivatagban, Agadir, Essaouira. A lényeg: városok, világörökségi helyek, Szahara-sivatag tevegéléssel és kint alvással, fürdés Atlanti-óceán partján (Agadir és Essaouira között, egy csodálatos helyen), illetve hegymászás a Magas Atlasz-hegységben (Toubkal – 4167 méter). Az öt fős csapatunkból ( Kakasy Botond, András Eduárd, Bartalis Ferenc, Lukács Pál és jómagam) csak hárman másztuk meg a 4167 méteres Toubkal-csúcsot. Pali légzési, magaslati és napszúrás okozta gondokkal küszködött, Ferenc nekilendült, de hamar visszafordult. A Facebookra feltöltött fotók ide kattintva tekinthetők meg. Hadd meséljenek a fotók és videók: Május 25-én hajnali 3 órakor vágtunk neki a 3207 méter magasan levő Toubkal menedéhkáztól az ugyanazon nevű csúcsnak (4167 méter) annak érdekében, hogy lássuk a napfelkeltét.
Az előző évek célszerű és pozitív tapasztalataiból építkezve ismét a kényelmesebb, kisebb időigényű és egyben biztonságosabb verzió mellett döntöttünk. Vonat…! Bécstől Firenzéig hetente indul szerelvény, amely hálókocsikkal és járműszállító trélerekkel közlekedik márciustól szeptemberig. Így mindjárt ébredés után a toszkán dombsággal indíthatunk.. ;-)) Április 23-án délután találkoztunk a budaörsi benzinkútnál, majd még az osztrák "határ" előtt csatlakoztak Gyuriék a lányával, Kingával és Gabesz Cilivel. A bécsi Déli pályaudvarig eseménytelenül gurultuk a kilométereket, miközben a PMR-eket hangolgattuk. Az állomás épületét a "sógorok" mostanság átépítik éppen, de annyira, hogy az ideiglenesen kijelölt berakodási pontot kis híján elvétettük… Április 24-én reggel aggodalmasan vizslattuk az égboltot a kabinablakon át. Egész éjjel esett az eső és még mindig bebocsájtásért kopogtatott az üvegen, miközben 140-el robogtunk az észak-olasz tájakon. Egy roppant hosszú alagútból előbújva azonban már derengő napsütés fogadott minket.
Tudom, hogy vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen nem engedhetjük meg az utazást, egy-egy kiruccanást. Voltam ebben a helyzetben, elég sokáig. Kérdés, ez idő alatt mit lehet tenni? Csukott szemmel járkáljunk az utcán, nehogy egy hangzatos "Utazz el Párizsba a hosszú hétvégére" reklámba fussunk? Töröljük azokat az ismerősöket a facebookról akik épp pihennek valahol? A válasz: NEM, sőt! Amit el szeretnél érni, azzal foglalkoznod kell! Kezdd el tréningelni a tudatodat arra, hogy márpedig te utazni fogsz! Mert, Te magadnak kell hinned először benne! Emlékszem, amikor anno meséltem valakinek, hogy nagy vágyam, hogy jógát oktassak egy thaiföldi bungalóban az óceán partján. Erre persze nagy röhögés volt a reakció, aminek sikerült is elbizonytalanítania. Még is azt kell mondjam, ebben a pillanatban szentül hiszem, hogy kis szervezéssel valóra tudnám váltani ezt az álmot rövid idő alatt. Ez pedig csodás érzés! Meg vagyok róla győződve, hogy ha valamit szeretnénk elérni az életben, el kezdünk érte dolgozni, hinni benne, annak sikerülnie kell.
Nagy Károly és Turányi Vilmos az idei év elején nem mindennapi útra indult. A Budapest-Bamako autós túrán teljesítették a kijelölt távot és a tervek szerint megérkeztek Gambiába. A két komáromszentpéteri fiatallal az indulásról, a körülményekről, az adományokról, a kalandokról és még Pumped Gabóról is beszélgettünk. ÖSSZEFOGLALÓNK Ami elromolhat, az el is romlik Murphy törvényét a srácok is megtapasztalták, de a lehető legszerencsésebb módon. Az indulás előtti napon, az utolsó bevásárlások során, az autó kuplungjával akadtak problémák. Méghozzá nem is kicsik. Végül az utolsó itthon töltött este is szereléssel telt és egy vágsellyei autóbontóból érkező alkatrésszel sikerült megjavítani a járgányt. A rajtra így már egy nagy adag stressz után érkeztek Kareszék. Ott "igazi rallysnak" érezhették magukat, a pódiumon állva bemutatták őket, majd elindult az európai út. "Azt csak le kellett tudni, nem történt igazán semmi. Bár jó érzés volt, hogy ha az autópályán két felmatricázott autó találkozott, máris ment a dudálás és az integetés.
Akár kezdheted egy gyors csatlakozással valamelyik Facebook csoporthoz. Nyelvek Megkopott az angolod/franciád/németed? Külföldre utazáskor igen nagy segítség ha beszéled az adott ország nyelvét, de legalább egy kis angolt, hogy ne tudjanak eladni téged! Sok ingyenes program, telefonos alkalmazás segíthet. A Tandem nevű applikációval tudsz külföldiekkel chatelni, vagy akár videóbeszélgetésbe keveredni, mindezt nyelvgyakorlás szempontjából. A profilodon beállíthatod melyik nyelvet/nyelveket szeretnéd gyakorolni, és hogy milyen szinteken beszéled őket. A Duolingo- val ingyenesen tudsz nyelvet tanulni a telefonod segítségével. Ajánlom még a filmeket, sorozatokat, először magyar, majd a gyakorlott nyelv feliratával. Anno én is így edzettem az angolomat Utazós blogok Én is követek jó sok embert, blogokat, instagram profilokat. Minden nap ad egy kis plusz motivációt és segítséget, hogy hogyan lehet ezt az utazósdit jobban csinálni. Sikeres felkészülést kívánok és sok mosolyt mára! Ha van időd, írd meg, hogy melyik ötlet tetszett a legjobban vagy mivel egészítenéd ki a posztot!
5, Végigjárni a Cminito del Rey -t tök buli lenne. 6, Tengerparton dögleni pár napot. 7, Gibraltár! Amikor utoljára ott jártam, nagy élmény volt! 8, Marokkóba áthajózni, ha már olyan közel van 🙂 9, Legurulni egy homokdűnén. Kihagyhatatlan!
Nem azt mondom, hogy vegyél azonnal egy repjegyet, de nézegetheted a különböző jegyár összehasonlító weboldalakat. Nekem ez az egyik kedvenc szórakozásom! Mennyi lenne a jegy Tokióba, ha most novemberben mennék és stb. Ételek Szeretnél utazni Portugáliába? Thaiföldre? Netán Marokkóba? Az internet segítségével másodpercek alatt találhatsz recepteket, használd ki a lehetőséget, és csinálj portugál, kínai estet egy-egy fogással. Végül is szoktatnod kell magadat a helyi ételekhez, nem? Külföldiek, utazók Számomra nincs nagyobb inspiráció, mint olyanokkal beszélgetni, akik sok helyen voltak a Földön. Ő tőlük lehet a legjobb tippeket kapni, hogy merre érdemes menni, mikor, hogyan. Keress alkalmakat beszélgetésre ilyen emberkékkel! Vitassátok meg, hogy hova érdemes menni Vietnámba, hogy megkóstolj egy autentikus Pho-t, vagy melyik partra terítsd majd le a törülköződet Thaiföldön elkerülve a túrista tömeget. Sokszor tartanak fórumokat, közös dumapartyt az ilyen arcok. Facebookot, Google-t elő és hajrá!
Buszunk az Agadir mellett fekvő Inezganéba ment, onnan indult ugyanis az a helyi járat, amely megáll a reptéren is. Ez a fillértisztelet igazán rossz döntés volt tőlünk, pedig csábító volt: a busz néhány dirham, a taxi 200. A buszállomás környéke teljes káosz volt – vagyis lehet, hogy az ott nyüzsgő több ezer ember számára minden tiszta volt, de mi csak azt éreztük, hogy hömpölygünk az út szélén a parkoló és az ezerrel dudáló, haladni kisebb sikerrel tudó autósor között. Az első kihívás az volt, hogy rájöjjünk, honnan megy a buszunk, amikor ez tíz perc alatt megvolt, akkor nem fértünk el a megállóban, annyi ember tolongott. Jött egy busz, amelyiknek ott nem is volt kiírt megállója. Úgy száz ember rohanta meg a buszt, amelyik be sem tudott így állni a megállóba. Még néhány jármú érkezett random jelzéssel, közülük egyik sem a mienk – bár mindegy, úgysem fértünk volna fel. Végül úgy döntöttünk, az ötdirhamos busz helyett kifizetjük a 200 dirhamot, hogy taxival menjünk ki. Ez sem volt egyszerű, a harmadik taxis volt csak hajlandó kivinni a reptérre – vagy nem értették, az airport szót, vagy más fuvarra vártak, ki tudja.
Ez első tippünk Marokkóhoz: nem árt a francianyelvtudás. Franciául szinte mindenki beszél, angolul alig valaki. Még a számokat, alapvető szavakat sem nagyon tudják. Legyünk mindig magabiztosak, akkor is, ha épp fogalmunk sincs, merre járunk. Ha nagyon nem tudjuk, hol vagyunk, üljünk be egy kávézóba és ott nézzük meg alaposan a térképet. Számítsunk rá, hogy ha bőrönddel, nagy hátizsákkal mászkálunk, mindenki szállást akar mutatni, taxit rendelni és egyebek. Fejben van az egész város, nem? Soha ne fogadjuk el az utcán ajánlkozók segítségét, legyen szó akár a szállásunk megtalálásáról, akár bolt kereséséről vagy lényegében bármiről. Fezben különösen sok segítségnyújtóval találkoztunk, de még a marrákesi buszállomáson is jöttek, hogy megmutassák azt a buszos pultot, amely előtt álltunk. Nem kell hinni senkinek, a buszos kiszolgáló személyzet beszél angolul, nem kell külön tolmács, aki ki tudja, mint fordít. Bármit is vegyünk – taxi, fel nem címkézett áru, bármilyen szolgáltatás, étel – előre állapodjunk meg az árakról.