Ha itt nem az irodalom és a design magasiskolájával állunk szemben, akkor bizony nem tudom, hogy hova tovább. Hamarosan újra találkozunk, és alámerülünk a vizuális kultúra legborzalmasabb, legvisszataszítóbb bugyraiba. Addig pedig zárásként álljon itt egy kötet, melynek címe a borítógrafika szempontjából úgy gondoljuk, önmagáért beszél. Nomen est omen, mondja a művelt német, és mi sem tudnánk ehhez többet hozzáfűzni.
Van egy mondás, amivel kapcsolatban mindig is akadtak bizonyos fenntartásaim. "Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! ". Legalább akkora marhaságnak tartom, mint azt, hogy " a kivétel erősíti a szabályt". A mai napig nem értem, miért is ne lehetne egy könyvet borítója alapján megítélni. A borítónak épp az lenne a feladata, hogy egy jól irányzott vizuális ingerrel segítsen nekünk eladni valamit, amiről gyorsan és hirtelen kell eldöntenünk, valóban szükségünk van-e rá, vagy sem. Egyszóval a jó könyvborító marketing-szempontból aranyat ér, vagy legalább fél siker. Ha visszatekintünk azonban a magyarországi könyvkiadás történelmére, és azon belül is mondjuk az elmúlt harminc év papírkötéses irodalmát vizsgáljuk, egyértelműen észrevehetjük, hogy kis hazánkban a fentebb említett mondást a kiadók nagy részének sikerült túlságosan is komolyan venni és szó szerint értelmezni. Néhányan közülük olyannyira elhatárolódtak az esztétikus külsőségektől, hogy még csak meg sem próbálkoztak azzal, hogy igényes borítókkal adjanak esélyt az esetleges előítéleteknek kibontakozásának.
Micsoda meglepetés volt ez munka után! A segítség akkor is jöhet, amikor egyáltalán nem számítasz rá! Ez az eset télen történt, amikor hatalmas hó volt az utakon, s ahol nem kotorták még el a havat, ott maximum 10-15 km/h-val lehetett száguldozni a jeges, csúszós utakon. Nekünk ez sem volt gond, időre kiértünk az ügyfélhez, mely ebben az esetben egy nagy raktár volt. Megjavítottuk a vezetékeket, illetve tartottunk egy ellenőrzést is, s eltelt 2-3 óra, mire visszaszálltunk az autóba, hogy menjünk a következő ügyfélhez. Igen ám, de addig rengeteg havaseső esett, s gyakorlatilag betemette az autót, amit úgy kellett kiásni. Viszont ez sem volt elég, mert az eső miatt akkora mocsártenger lett az autónk körül, hogy a gyárban dolgozó munkások segítettek megtolni a gépjárművet, hogy el tudjunk indulni. Bizony, jó tett helyébe jót várj, ez történt velünk is. S ami a legjobb, hogy még csak el sem késtünk a következő ügyfelünktől. Látod, ha minket hívsz ki vízszerelőnek Csepelre, még a legvadabb időjárásban is pontosan fogunk kiérkezni, hogy azonnal orvosolni tudjuk a kialakult vízszerelési problémát.
"ne a borító alapján ítéld meg a könyvet" Lakhely: Győr
Célja: tartós kapcsolat
Kit keres: nő
Megtekintések: 921
Utolsó belépés:
És voilá! Kész is a tökéletes kommandós-akció-kaland melegpornó borítója, ami Szexhadosztály 9 -et is simán lepipálhatná, ha a bal oldali figura kezében található konyhakést egy rózsaszín dildóra cserélnénk. Gyönyörű! Vavyan Fable (Molnár Éva) – Fattyúdal (1990) Ezt a borítót (vagy legalábbis a borítóterv alapjául szolgáló festményt) elképzeléseim szerint nem egy képzett grafikus, hanem egy alsó tagozatos kisdiák festette. Egy ügyes kezű nebuló, aki harmadik osztályban kiemelkedő teljesítményével megnyerte a házi Winettou rajzverseny első helyezését. Díja egy csillebérci táborozás mellett az volt, hogy szerepelhet ennek csodálatos indián-kriminek az érthetetlen vizuális elemekkel felturbózott borítóján. De tényleg. Mi ez a szörnyűséges utómunka? A legkevésbé a két karakter arca körül húzódó arany félkör célját értem, de azért a háttérben lebegő, kék meszkalin-kaktuszok is okoznak némi fejtörést. Peter Sheldon (Tőke Péter) – Budai Milliárdosok I. -II. (1998) Mikor megláttam Tőke Péter újságíró könyvét, első körben arra gondoltam, hogy itt valamiféle paródiakötettel állunk szemben.
Az állatok is érdekesek, a kedvencem egy madárszerű lény, ami, ha meglát elfut és úgy sikít, mint egy nő, valami eszméletlen vicces. A növényzet és az állatok mellett említést kell tennem a hangokról a játékban. Valami varázslatos, hogy mennyire eltalálták a zajokat, morgásokat, csipogásokat stb. Nagyon sokat ad a játékélményhez. Ez a lény sikítozik, egyébként én nem tudtam így farkasszemet nézni vele… Tehát a lényeg, hogy feltérképezzük a bolygót és valahogy hazajussunk. A szembejövő problémákat és feladatokat, izgalmas fejtörők segítségével és egy kis ügyességgel tudjuk megoldani, és ami fontos nem csak egy módon lehetséges ezeket abszolválni. A játékot jellemző humor inkább angolos kissé trollkodó néhol morbid. Azonban akinek tetszik az effajta "mókázás", egyenesen odalesz a game-ért. Időről időre vissza kell térnünk az átmeneti bázisunkba, ahol újabbnál újabb videók szórakoztatnak majd minket, megérnek egy misét annyi szent. Két dolog van a játékkal kapcsolatban, amit sajnálok. Az egyik, hogy nincs térkép.